Igen. Ez így szokott lenni. Amikor a legjobban "neki kéne ülni tanulni" (idéztem, szerintem nem nehéz kitalálni, hogy kitől), eszembejut, hogy van valami amit rég le szeretnék írni. És így a "Formalismul rus" című irodalomelmélet leckétől egy kicsit balra tolom a széket, a számítógép képernyője elé. És kezdem...
Volt egyszer hol nem volt, az óperenciás istók tetején egy
ott lakott 5 kismaci. Az 5 kismaci a világ 5 részéről érkezett a metroszexpoliszba, és az 5 kismacinak 500 különböző szokása volt, egyik furcsább a másiknál. Ennek többé kevésbé tudatában voltak a kuckó lakói, megpróbáltak egymással harmoniában és egymás iránti toleranciával élni. De nem számítottak arra, hogy egy nap...az ötödik maci megmutatja az igazi arcát.Az ártatlan furcsa szokásokból kibírhatatlan piszkálódások lettek, a legártatlanabb kismaciból egy kibírhatatlan, kiírthatatlan féreg lett, és befúrta magát a többi macika agyának legmélyebb zugába és letette rémálompetéit.
Tanakodott a 4 kismaci, próbáltak felnőttes gondolkodással egy bölcs megoldást találni. De bármilyen jó megoldást találtak, a féreg ellőtte terveiket, megmutatta, hogy ő honnan jött, és hogy ott nem ismerik a kompromisszum szót, hanem ott a dzsungel törvénye működik, és a többség alkalmazkodik egy balfasz után. Nem hallott, nem látott, csak amikor a rosszat kellett látni, és mivel nem tudta szegény hogy a kismacikkal meg lehet egyezni úgy, hogy mindekinek jó legyen, gyorsan a fősárkányhoz fordult.Tőrt döfött a 4 kismaci hátába. Elpanaszolta a fősárkánynak, hogy ő milyen nagyon szenved a macik társaságában. És ezek után ketten folytatták a strucc-politikát. A 4 kismaci agyában a petékből szörnyű agyrágó lárvák keletkeztek, és hallották ahogyan a lárvák folyamatosan rágják az agyat és táplálkoznak vele...és tudták, hogy nincs sok idő hátra, nem tudván mire számítsanak a sárkány tűznyelve után, csak várták tehetetlenül a végzetet...
P.S. Ez az utolsó alkalom, hogy ennyire cenzúrázok. Ezt megigérem magamnak.
Ereszd, hogy menjen!
ReplyDelete