Ugye mindenki hallotta már ezt a szép kifejezést hogy "fogyasztó társadalom"...annyit hallotuk, hogy beleuntunk már, igaz? Annyira, hogy már nem foglalkoztat senkit. Eleinte mindenki elgondolkodott rajta egy csöppet, de csak egy kicsi csöppet (mindenki? na azért nem lennék ennyire optimista). Aztán belenyugodtunk. Nem mi tehetünk róla. A rendszer. És a fogalom elavult.
Pedig benne élünk. Most annál inkább, hogy van ez a NAGY gazdasági világválság nyavalya.
Megint Karácsony. Mindenki eszeveszettül vásárol. Ti is, mi is, ők is. Én is.
Épp eleget vásárolgattam e két nap alatt, hogy megfigyeljek dolgokat. Ma kb háromszor voltunk vásárolni az anyámmal és már nem is tudom hány helyen. És hogy mit is vásároltunk.
A hipermarketek parkolói dugtik. A kasszáknál irtó hosszú sorok. Mindenki siet. Mindenki ideges. Mindenki sír, hogy nincs pénz. A polcokról pillanatok alatt fogy el a
holmi, miközben kint a parkolóban két purdé megunta a kéregetést és egy rossz, kopott cipőt rugdos jobb híján. Emberölés van mindenhol. A mall-okban nem is voltam.
Mint valami állatok, ösztönszerűen kapkodnak el mindent. Mintha legalább az apokalipszist jelentették volna be a TV hiradóban.
Ha valaki van olyan naív, hogy azt higyje hogy legalább a vének őrzik a hagyományt és nem a legújabb fölösleges szajréval van tele kosaruk, az téved. Egy 66os dioptriájú mama állt eléd éppen a sorban. Előtte pedig engem kért meg, hogy leolvassak neki egy árcímkét, mert nem lát. Az emberek lassan vakon is vásárolnak :)) Elvégre a nagy világmárkákat vakon is meglátod. ( Hol van az a nagymama, aki zoknit köt ajándékba unokájának és asztalterítőt hímez lányának?)
Ha elmúlik Karácsony a pénztárca lángja halványabban ég,
De ha vigyázunk rá nem alszik ki még.
Lejárt Karácsony. A polcokat újra feltöltötték. Mindenki elfelejtett mindent. Még azt is, ami nem volt. Jöhet a következő fizetés. Minket a pénz szült, gyerekek.
Boldog Karácsonyt.
Pedig benne élünk. Most annál inkább, hogy van ez a NAGY gazdasági világválság nyavalya.
Megint Karácsony. Mindenki eszeveszettül vásárol. Ti is, mi is, ők is. Én is.
Épp eleget vásárolgattam e két nap alatt, hogy megfigyeljek dolgokat. Ma kb háromszor voltunk vásárolni az anyámmal és már nem is tudom hány helyen. És hogy mit is vásároltunk.
A hipermarketek parkolói dugtik. A kasszáknál irtó hosszú sorok. Mindenki siet. Mindenki ideges. Mindenki sír, hogy nincs pénz. A polcokról pillanatok alatt fogy el a
holmi, miközben kint a parkolóban két purdé megunta a kéregetést és egy rossz, kopott cipőt rugdos jobb híján. Emberölés van mindenhol. A mall-okban nem is voltam.Mint valami állatok, ösztönszerűen kapkodnak el mindent. Mintha legalább az apokalipszist jelentették volna be a TV hiradóban.
Ha valaki van olyan naív, hogy azt higyje hogy legalább a vének őrzik a hagyományt és nem a legújabb fölösleges szajréval van tele kosaruk, az téved. Egy 66os dioptriájú mama állt eléd éppen a sorban. Előtte pedig engem kért meg, hogy leolvassak neki egy árcímkét, mert nem lát. Az emberek lassan vakon is vásárolnak :)) Elvégre a nagy világmárkákat vakon is meglátod. ( Hol van az a nagymama, aki zoknit köt ajándékba unokájának és asztalterítőt hímez lányának?)
Ha elmúlik Karácsony a pénztárca lángja halványabban ég,
De ha vigyázunk rá nem alszik ki még.
Lejárt Karácsony. A polcokat újra feltöltötték. Mindenki elfelejtett mindent. Még azt is, ami nem volt. Jöhet a következő fizetés. Minket a pénz szült, gyerekek.
Boldog Karácsonyt.
