12/23/09

Életkép: Before and after Karácsony

Ugye mindenki hallotta már ezt a szép kifejezést hogy "fogyasztó társadalom"...annyit hallotuk, hogy beleuntunk már, igaz? Annyira, hogy már nem foglalkoztat senkit. Eleinte mindenki elgondolkodott rajta egy csöppet, de csak egy kicsi csöppet (mindenki? na azért nem lennék ennyire optimista). Aztán belenyugodtunk. Nem mi tehetünk róla. A rendszer. És a fogalom elavult.
Pedig benne élünk. Most annál inkább, hogy van ez a NAGY gazdasági világválság nyavalya.
Megint Karácsony. Mindenki eszeveszettül vásárol. Ti is, mi is, ők is. Én is.
Épp eleget vásárolgattam e két nap alatt, hogy megfigyeljek dolgokat. Ma kb háromszor voltunk vásárolni az anyámmal és már nem is tudom hány helyen. És hogy mit is vásároltunk.
A hipermarketek parkolói dugtik. A kasszáknál irtó hosszú sorok. Mindenki siet. Mindenki ideges. Mindenki sír, hogy nincs pénz. A polcokról pillanatok alatt fogy el a holmi, miközben kint a parkolóban két purdé megunta a kéregetést és egy rossz, kopott cipőt rugdos jobb híján. Emberölés van mindenhol. A mall-okban nem is voltam.
Mint valami állatok, ösztönszerűen kapkodnak el mindent. Mintha legalább az apokalipszist jelentették volna be a TV hiradóban.
Ha valaki van olyan naív, hogy azt higyje hogy legalább a vének őrzik a hagyományt és nem a legújabb fölösleges szajréval van tele kosaruk, az téved. Egy 66os dioptriájú mama állt eléd éppen a sorban. Előtte pedig engem kért meg, hogy leolvassak neki egy árcímkét, mert nem lát. Az emberek lassan vakon is vásárolnak :)) Elvégre a nagy világmárkákat vakon is meglátod. ( Hol van az a nagymama, aki zoknit köt ajándékba unokájának és asztalterítőt hímez lányának?)
Ha elmúlik Karácsony a pénztárca lángja halványabban ég,
De ha vigyázunk rá nem alszik ki még.
Lejárt Karácsony. A polcokat újra feltöltötték. Mindenki elfelejtett mindent. Még azt is, ami nem volt. Jöhet a következő fizetés. Minket a pénz szült, gyerekek.
Boldog Karácsonyt.

11/29/09

La vie boheme

avagy Impressziók egy Quimby koncertről

Ott álltam. Körülöttem minden elhalkult, nem hallottam a tömeg hangját. Sem hogy éljenezett volna, sem hogy óbégatott volna. Csak a színpadot néztem és a vakító fények közt próbáltam őt elemezni. Talán nem is lett volna szükség hunyorítani. Mert minden elképzelés a hangjából fakadt, áradt felém mindenféle hangulat és -hihetetlen mennyiségben- információ. Elgondoltam, hogy milyen élete lehet neki. Mit szív és mit iszik a körúti kávéházban. Hány nője volt és hány van most. Mit mond nekik mielőtt és miután letépik magukról az inget. Mit csinál, ha egy vasárnap este egyedül marad. De várjunk csak, hisz soha nincs egyedül. Bíztosan mindig körülveszik erőltetett mosolyok, bohókás kacarászások, hibátlan kézfogások és felszínes bátorítások. Tömény füst és émelygős illatok. Talán pont ez az egyedüllét.
Némán, ellazult állkapccsal hallgattam tovább. De mégjobban felbolygatta fantáziám, hogy honnan neki annyi inspiráció? És honnan jön belőle az az isteni hang?
És jött a válasz: a lelkéből.


*Image from http://quimby.mentha.hu/index2.php

11/19/09

Lettera

Sei un'angelo caduto. Hai risvegliato in me pensieri che avevo dimenticato. Hai risvegliato in me "quello spirto guerrier ch'entro mi rugge". Mi hai salvato la gioventù, hai mosso in me tutto ciò che vuol dire "si" e "no" categoricamente, ma allo stesso tempo. Guarda che ti sto scrivendo adesso, mio ribello, ma non so se leggerai mai questa mia lettera, e se lo leggi lo capiresti o sapesti che è stato scritto per te. Comunque ti devo scrivere. Devo fartelo sapere che hai scattato in me una battaglia che spero che non finisca mai. Ma non è facile, perche' la verità brucia. Brucia gravemente. Io sono purtroppo legata dalle mani a un mondo in cui non esistono valori. Non c'è amore vero, non c'è libertà, non c'è lo spirito. C'è solo la maledetta faccia che devi mostrare e far finta di essere contento della loro santa falsità, della richezza che ti offre tutto il conforto di una società consumista. Ma io non ne ho bisogno. A me bastano le tue braccia che mi stringano sinceramente, i tuoi baci selvaggi, le occhiate misteriose gettate a me quando c'è gente d'intorno. Sai...mi fai paura. Ogni giorno cerco il tuo mistero e scopro qualcosa di nuovo ogni volta. Ho paura d'indagarti per non scoprire qualcosa che non mi piaccia. Sei perfetto così. Voglio fuggire con te: passeggiare, camminare, fuggire, volare, cadere. Cadiamo insieme dal cielo roseo, cadiamo nel letto di nebbia grigia e viviamo insieme questa storia difficile.

11/13/09

Cielo roseo

Arriva la sera ed io e te
Fuggiamo dal mondo intero
E siamo pazzi tu ed io
Ci nascondiamo nell'interno
Riscaldi mio cuore te
Che mi proteggi dall'inverno
...
Facciamo che siamo
Soli al mondo e baciamo
la terra intorno a noi
I nostri sospiri sentiamo
E col fumo giochiamo
Mio cuore è tuo se vuoi

10/29/09

Magányos csónak

Egyedül vagyok ma este a bentlakás szobájában. Minden szobatársam hazament a családjához. Mindenszentek. Meggyújtok egy gyertát. Olyan, mintha Karácsony lenne. Kinézek az ablakon és látom ahogyan egy kutyafalka vacsorát keres a szemétben. Aztán jön a szemeteskocsi és elviszi minden örömüket. Vonítva szaladnak el.
Ma este egymagamban bandukoltam a nagyvárosban. Mint egy magányos kurva. Magányos csónak a tengeren. Túl fog élni ezer vihart. Hazajöttem és csak a töklámpásom várt. A legjobb barátom. Olyanra csináltam, amilyenre akartam. Bárcsak minden ilyen könnyű lenne.

9/19/09

When they take everything away

You wake up and it feels like you've been through heavy surgery yesterday, or at least 1th of January after a massive all-you-can-drink party.
You just realize that last night you actually only broke up with your boyfriend / girlfriend.
You start thinking if it will ever come back, and if so, will it ever be the same...
I'm telling you: it won't. It's never the same.
You wish you haven't done it? Well, it's too late, my friend.
The feeling of this day will always threaten you from the back. You look in the mirror and begin to realize why your eyes feel so dry. You wish you could cry, but you can't, and you keep staring into nothing -you lost your sight- waiting for that miraculous phone call. The phone will never ring. If it will, it will be your colleague calling to tell you he bla bla bla, and bla bla bla. You lost your hearing. And you want to tell him, or something else, that would shut him up, but he can't hear you. You lost your voice.
You want to light up a cigarette, but the lighter button is just too hard to press today. You lost your strength.
And so, you keep wandering in your house, and room with room -that is if you have more than one room- you discover emptiness and loneliness. You discover the taste of a new life.
Cheer up emo kid!

9/15/09

2005 jan 24

Szúró érintésem bőröd felhasítja, savas csókom torkod kimarja,hörgő leheletem elmédet megvakítja, de gyöngéd harapásom lelkedet meglágyítja.Szerető ölelésem fájdalmad eltaszítja.De mielőtt észrevennéd én meghalnék, s e bűnös világra fekete tüskés átkot eresztenék.Hűtlen karmaim e halott várost eltemetnék.

9/14/09

Dreams of a lost mind

It happened during the Second World War. Me and two of my friends ended up working as housekeepers in a polish city under Nazi occupation. One day, thanks to a coincidence I met the Führer himself. He recognized me as not being part of the Untermensch (subhuman race), in fact, seeing my blond hair and blue eyes, he somehow wanted to protect me. He wanted to do it indirectly, by tying some kind of beige thread on my finger, so the executioners would recognize me and let me go. I was his protected child. I felt safe.
One day going home from work I got trapped in a crowd of Jews in their way to the gas chambers. I tried to escape this chaos; I tried to show one of the soldiers that I have 'The Thread'...but guess what...it had disappeared. I got pushed to 'the showers'. It was the longest walk of my life. I couldn't stop and take a breath. There was neither time, nor air for that. I was part of the crowd, part of this stream of screams and hopes that ended up in history.


PS.: I know these days haven't been the easiest, but come on...not that much of a holocaust :P

8/28/09

Un po` d`Italia

* Immagine di: Sz. Bernadette 2009, Colosseo [dettaglio]

8/27/09

Öt kismaci

(azaz 4 kismaci és egy féreg)


Igen. Ez így szokott lenni. Amikor a legjobban "neki kéne ülni tanulni" (idéztem, szerintem nem nehéz kitalálni, hogy kitől), eszembejut, hogy van valami amit rég le szeretnék írni. És így a "Formalismul rus" című irodalomelmélet leckétől egy kicsit balra tolom a széket, a számítógép képernyője elé. És kezdem...
Volt egyszer hol nem volt, az óperenciás istók tetején egy apácazárda bentlakás. Annak volt egy 51-es számú barlangja (Lehet, hogy annak tűnik, de az Area 51 bázis nevével létező hasonlóság nem véletlen...). És ott lakott 5 kismaci. Az 5 kismaci a világ 5 részéről érkezett a metroszexpoliszba, és az 5 kismacinak 500 különböző szokása volt, egyik furcsább a másiknál. Ennek többé kevésbé tudatában voltak a kuckó lakói, megpróbáltak egymással harmoniában és egymás iránti toleranciával élni. De nem számítottak arra, hogy egy nap...az ötödik maci megmutatja az igazi arcát.
Az ártatlan furcsa szokásokból kibírhatatlan piszkálódások lettek, a legártatlanabb kismaciból egy kibírhatatlan, kiírthatatlan féreg lett, és befúrta magát a többi macika agyának legmélyebb zugába és letette rémálompetéit.
Tanakodott a 4 kismaci, próbáltak felnőttes gondolkodással egy bölcs megoldást találni. De bármilyen jó megoldást találtak, a féreg ellőtte terveiket, megmutatta, hogy ő honnan jött, és hogy ott nem ismerik a kompromisszum szót, hanem ott a dzsungel törvénye működik, és a többség alkalmazkodik egy balfasz után. Nem hallott, nem látott, csak amikor a rosszat kellett látni, és mivel nem tudta szegény hogy a kismacikkal meg lehet egyezni úgy, hogy mindekinek jó legyen, gyorsan a fősárkányhoz fordult.Tőrt döfött a 4 kismaci hátába. Elpanaszolta a fősárkánynak, hogy ő milyen nagyon szenved a macik társaságában. És ezek után ketten folytatták a strucc-politikát. A 4 kismaci agyában a petékből szörnyű agyrágó lárvák keletkeztek, és hallották ahogyan a lárvák folyamatosan rágják az agyat és táplálkoznak vele...és tudták, hogy nincs sok idő hátra, nem tudván mire számítsanak a sárkány tűznyelve után, csak várták tehetetlenül a végzetet...

P.S. Ez az utolsó alkalom, hogy ennyire cenzúrázok. Ezt megigérem magamnak.

8/24/09

Fără amintiri

Dai drumul la radio și asculți fără pretenții orice ți se dă.
Dai drumul la televizor, și pentru că nu este nimic inteligent sau măcar interesant de văzut, muți pe canalul cu muzică și te învârți prin casă aruncând câte o privire pe ecran.
Asculți muzică de pe MP3 în încercarea de a învinge o insomnie ce nu te lasă în pace de o vreme. Și apar tot timpul piese și imagini care sigur îți stârnesc o amintire, îți aduc aminte de o senzație pe care ai avut-o în vara aceea...
Primul sărut. Nisip în pantaloni. Gustul de vin spaniol în gură și mirosul aerului sărat mediteranean. Nu te lasă să adormi.
Astfel de lucruri ți se întâmplă mereu, și dacă nu ai nimic mai bun de făcut decât să stai să savurezi aceste momente proustiene, vei observa că la un moment dat devin din ce în ce mai greu de suportat. Te apasă și nu mai scapi. Îți obosesc nervii și nu mai poți.
Inspiri briza plină de amintiri grele de digerat. Și parcă ai fi gravidă, te deranjează orice miros, și simți fiecare moleculă de aer necurat cu precizia simțurilor unui lup înfometat. Te închizi în tine și aștepți să apară cineva sau ceva care să te scoată din starea asta de apatie.
Poate apare un salvator.
Eu mi-am găsit unul. Se numește Faithless și, culmea, cu a sa Insomnia, m-a ajutat să adorm în sfârșit. Fără să schimb pătura de o mie de ori, fără să beau apă și să mă duc la toaletă de zece ori, fără să o trezesc pe a mea de cinci ori pe noapte cotrobăind în sertarul cu medicamente. Pur și simplu, pentru că nu-mi aduce aminte de nimic.

E goală și rece. Fără amintiri. Fără exces de bari în atmosferă.
Dar oare cât va dura? Cât mai e până devine și toată faza asta un déjà vu...?
Și voi sta din nou în așteptarea unui salvator...

8/10/09

Revelation

She now knows that she's not a good storyteller. She gives up too easy. She now knows that she can't even work as a low-responsibility employee. She gives up easy. She now knows that she can't have real friends. She gives up too easy.
She should do something more useful, they say. She doesn't like to work, they say. She's a loser, they think, but they never say. Why? What are they afraid of? Are they afraid of losing a loser so-called friend who is always there if needed, who always has a penny if there's one missing, who always has a smile for you even when things aren't exactly good? It is easier to shut up, and take advantage of what's left.
Suck it all out until the last fucking drop. That's the way things work nowadays. Get used to it, loser!
Is it time for shut-down? 1:30, no collapse.

Hell. I guess you just can't call a revelation something that you've known for a long time. I better look for a new title.

7/31/09

Disappointment...

Big plans.Big expectations.They always lead to disappointment.That's what I always thought. I don't know what made me think otherwise this time...
Planning, imagining, shopping, packing, waiting at the airport with great enthusiasm.Traveling, admiring, all perfect, or almost. Arrival. First impressions. Second hand impressions. Experience. Rage. A walk on the beach, dry tears. A hard decision. Yes. Packing again. No turning back. No...turning...back...Final impressions. Saying Goodbye. A trauma.
And once again I learned that there is no exception from the rule.

*Image credits: Gal Hunor Lehel 2009