8/28/09

Un po` d`Italia

* Immagine di: Sz. Bernadette 2009, Colosseo [dettaglio]

8/27/09

Öt kismaci

(azaz 4 kismaci és egy féreg)


Igen. Ez így szokott lenni. Amikor a legjobban "neki kéne ülni tanulni" (idéztem, szerintem nem nehéz kitalálni, hogy kitől), eszembejut, hogy van valami amit rég le szeretnék írni. És így a "Formalismul rus" című irodalomelmélet leckétől egy kicsit balra tolom a széket, a számítógép képernyője elé. És kezdem...
Volt egyszer hol nem volt, az óperenciás istók tetején egy apácazárda bentlakás. Annak volt egy 51-es számú barlangja (Lehet, hogy annak tűnik, de az Area 51 bázis nevével létező hasonlóság nem véletlen...). És ott lakott 5 kismaci. Az 5 kismaci a világ 5 részéről érkezett a metroszexpoliszba, és az 5 kismacinak 500 különböző szokása volt, egyik furcsább a másiknál. Ennek többé kevésbé tudatában voltak a kuckó lakói, megpróbáltak egymással harmoniában és egymás iránti toleranciával élni. De nem számítottak arra, hogy egy nap...az ötödik maci megmutatja az igazi arcát.
Az ártatlan furcsa szokásokból kibírhatatlan piszkálódások lettek, a legártatlanabb kismaciból egy kibírhatatlan, kiírthatatlan féreg lett, és befúrta magát a többi macika agyának legmélyebb zugába és letette rémálompetéit.
Tanakodott a 4 kismaci, próbáltak felnőttes gondolkodással egy bölcs megoldást találni. De bármilyen jó megoldást találtak, a féreg ellőtte terveiket, megmutatta, hogy ő honnan jött, és hogy ott nem ismerik a kompromisszum szót, hanem ott a dzsungel törvénye működik, és a többség alkalmazkodik egy balfasz után. Nem hallott, nem látott, csak amikor a rosszat kellett látni, és mivel nem tudta szegény hogy a kismacikkal meg lehet egyezni úgy, hogy mindekinek jó legyen, gyorsan a fősárkányhoz fordult.Tőrt döfött a 4 kismaci hátába. Elpanaszolta a fősárkánynak, hogy ő milyen nagyon szenved a macik társaságában. És ezek után ketten folytatták a strucc-politikát. A 4 kismaci agyában a petékből szörnyű agyrágó lárvák keletkeztek, és hallották ahogyan a lárvák folyamatosan rágják az agyat és táplálkoznak vele...és tudták, hogy nincs sok idő hátra, nem tudván mire számítsanak a sárkány tűznyelve után, csak várták tehetetlenül a végzetet...

P.S. Ez az utolsó alkalom, hogy ennyire cenzúrázok. Ezt megigérem magamnak.

8/24/09

Fără amintiri

Dai drumul la radio și asculți fără pretenții orice ți se dă.
Dai drumul la televizor, și pentru că nu este nimic inteligent sau măcar interesant de văzut, muți pe canalul cu muzică și te învârți prin casă aruncând câte o privire pe ecran.
Asculți muzică de pe MP3 în încercarea de a învinge o insomnie ce nu te lasă în pace de o vreme. Și apar tot timpul piese și imagini care sigur îți stârnesc o amintire, îți aduc aminte de o senzație pe care ai avut-o în vara aceea...
Primul sărut. Nisip în pantaloni. Gustul de vin spaniol în gură și mirosul aerului sărat mediteranean. Nu te lasă să adormi.
Astfel de lucruri ți se întâmplă mereu, și dacă nu ai nimic mai bun de făcut decât să stai să savurezi aceste momente proustiene, vei observa că la un moment dat devin din ce în ce mai greu de suportat. Te apasă și nu mai scapi. Îți obosesc nervii și nu mai poți.
Inspiri briza plină de amintiri grele de digerat. Și parcă ai fi gravidă, te deranjează orice miros, și simți fiecare moleculă de aer necurat cu precizia simțurilor unui lup înfometat. Te închizi în tine și aștepți să apară cineva sau ceva care să te scoată din starea asta de apatie.
Poate apare un salvator.
Eu mi-am găsit unul. Se numește Faithless și, culmea, cu a sa Insomnia, m-a ajutat să adorm în sfârșit. Fără să schimb pătura de o mie de ori, fără să beau apă și să mă duc la toaletă de zece ori, fără să o trezesc pe a mea de cinci ori pe noapte cotrobăind în sertarul cu medicamente. Pur și simplu, pentru că nu-mi aduce aminte de nimic.

E goală și rece. Fără amintiri. Fără exces de bari în atmosferă.
Dar oare cât va dura? Cât mai e până devine și toată faza asta un déjà vu...?
Și voi sta din nou în așteptarea unui salvator...

8/10/09

Revelation

She now knows that she's not a good storyteller. She gives up too easy. She now knows that she can't even work as a low-responsibility employee. She gives up easy. She now knows that she can't have real friends. She gives up too easy.
She should do something more useful, they say. She doesn't like to work, they say. She's a loser, they think, but they never say. Why? What are they afraid of? Are they afraid of losing a loser so-called friend who is always there if needed, who always has a penny if there's one missing, who always has a smile for you even when things aren't exactly good? It is easier to shut up, and take advantage of what's left.
Suck it all out until the last fucking drop. That's the way things work nowadays. Get used to it, loser!
Is it time for shut-down? 1:30, no collapse.

Hell. I guess you just can't call a revelation something that you've known for a long time. I better look for a new title.